Tóth Helga
Nem tartom magam túl spirituális embernek, így kissé szürreálisan hathat tőlem, mikor azt mondom, már kisgyermekként tisztán láttam a jövőm. És ez nem az a fajta giccses klisé, amit a nagy amerikai játékfilmekben puffogtatnak, mikor a főhős egy adott dologra van rendeltetve, de élete folyamán elsodródik az útról, majd mézes-mázas jelentek közepette visszatalál a valódi céljához. Nem. Az én mesémben végig kiemelt szerep jut a divatnak és az alkotásnak.
Míg szép lassan – ez utóbbi szóra helyezvén a hangsúlyt – beindulni látszott a vállalkozásom, állandó bevételre is szükségem volt. Mindenképpen a divat világában szerettem volna érvényesülni, így az Inditex Csoport egyik márkájánál helyezkedtem el, ahol rövid időn belül már vezetői beosztásban tevékenykedtem. Nem sokkal később az élet válaszút elé állított: a vállalkozásom – ami ekkor már egyre jobban futott – vagy egy szépen ívelő karrier a fast fashion szférában. Egyértelműen a nehezebb utat választottam, így született meg a ma is ismert Helga Toth divatmárka.
Máig elevenen él bennem, ahogy kiskoromban ruhákat varrok mindenféle anyagból a babáimra, vagy szetteket tervezek a vázlatfüzetjeimbe. Több se kellett, hogy tanulmányaimat is a divat irányába tereljem, így 2009-ben beiratkoztam a Forrai Magániskola divat-, jelmez- és díszlettervező szakára. Már ekkor motoszkált bennem a saját márka gondolata, aminek a kezdetleges verzióját az iskola elvégzésével egyidőben meg is alapítottam. Megjegyzés: ekkortájt kezdtem kapizsgálni, hogy bármibe is vágom a fejszém, sose lesz egyszerű dolgom. 🙂
Az évek során számtalan együttműködésben és kísérletezésben volt részem, de az alap, ami a kezdetektől meghatározó jellemzője volt az alkotásaimnak, sose változott: önazonosság. És a teljes vállszélesség, bármiről is legyen szó! Hazudnék, ha azt mondanám, ez az attitűdöm nem vezetett csalódásokhoz vagy hibákhoz, mégsem bánom. Ezeknek köszönhetem, hogy ott tartok, ahol. Hogy naiv, kisvárosi lányból sikerült önálló, lehetetlent nem ismerő üzletasszonnyá válnom. Hogy a márkám mellett megvalósíthattam a második legnagyobb álmom, és megnyithattam a saját stúdióm, aminek köszönhetően ráleltem egy új szenvedélyemre is, a festésre.
Ha nem választom mindig a nehezebb utat, talán sosem váltottam volna valóra mindezt. És pontosan ezért, ha egyetlen tanácsot adhatnék: merjetek önazonosak lenni! Na jó, plusz egy ráadás: sose riadjatok vissza a kemény munkától. 🙂
Kövess az Instagramon és Facebookon